Az ellenséges tartomány - Star Trek: Űrszekerek
Star Trek: Űrszekerek
Star Trek: The Motion Picture
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 132 perc, 1979 
rendező: Robert Wise
író: Alan Dean Foster, Gene Roddenberry
forgatókönyvíró: Harold Livingston
zeneszerző: Jerry Goldsmith
operatőr: Richard H. Kline
jelmeztervező: Robert Fletcher
producer: Gene Roddenberry, David C. Fein
látványtervező: Harold Michelson
vágó: Todd C. Ramsay
szereplő(k):
William Shatner (James T. Kirk kapitány)
Leonard Nimoy (Spock parancsnok)
DeForest Kelley (Leonard H. "Bones" McCoy hadnagy)
James Doohan (Montgomery "Scotty" Scott parancsnok)
George Takei (Hikaru Sulu parancsnokhelyettes)
Nichelle Nichols (Uhura parancsnokhelyettes)
Persis Khambatta (Ilia hadnagy)
Stephen Collins (Willard Decker parancsnok)
Androméda SFP 70%
Leírás:
Hatalmas, pusztító engergiafelhő közeledik a Föld felé. Az Enterprise űrhajón kívül se közel, se távol nincs alkalmas űrcirkáló, amely közelebbről szemügyre vehetné, szembeszállhatna vele. A baj az, hogy az Enterprise sincs jó állapotban, éppen most javítják a dokkban a sok fényéves utazás után. James T. Kirk kapitány azonban visszatér a fedélzetre, hogy átvegye a parancsnokságot. Kirk kapitány és a régi legénység hamarosan útra kel, hogy elhárítsa a veszélyt. Felveszik a harcot a földön kívüli mesterséges intelligencia irányította energiafelhővel.
Elemzések:
Androméda SFP
Kicsit úgy éreztem magam, mint aki ismeretlen, idegen ellenségek tartományába megy szerencsét próbálni és eközben megcsalja a kedvesét, a Star Warsot. :) De azért vállalkoztam erre, mert ugye meg kell ismerni a vetélytárs erejét, szerencsére nyugtáztam, hogy nem, de semmiképpen sem haladja meg a Star Wars szintjét.
Igazából arra is rájöttem, hogy szerencsétlen a kettőt összehasonlítani. Míg a Star Wars egy tág, gyors, nem éppen gondolkodós sci-fi, a Star Trek épp az ellenkezője - legalábbis az első rész. Lassú, vontatott, érdekes kérdéseket feszeget. Amiben össze lehet hasonlítani őket, az a látvány és a Box Office. Továbbá nem is szeretném megemlíteni a két filmet egymás mellett, azonban az oldalon csak egy filmajánló bejegyzést kaphat a Saga.
A látvány a korához képest nem tetszett annyira. Ebben az évben készült az Alien is és annak messze jobb látványa volt, mint ennek. A történet lassú, a mai kornak nem éppen lenyelhető, rá kell készülni. Az elgondolkodtatós részek letaglóznak. A 2001: Űrodüsszeiára hajaz, gondolkodásában, lassúságában, vontatottságában.
Jerry Goldsmith nagyon nagyot alkotott zenéjével, elvarázsol, neki egy nagy tapsot!
Magyarul nem érdemes nézni, csak felirattal, higyjétek el, hogy sokat javít rajta.
70%
Kritikus Tömeg
Victor Vance elemzése
Kevés olyan tévésorozat mondhatja el magáról, hogy még ennyi évvel az indulása után is emberek millióit bűvöli el újra meg újra. Egyike ezeknek a Star Trek széria, amely 1966-tól 69-ig futott, három évadot élt meg, mérsékelt sikerrel ugyan, de a sorozat lelövése után egyre több rajongótábor alakult, valamint az első holdraszállás, vagy a jobbnál jobb sci-fi mozik megjelenése után már sikerrel vetítették újra az Enterprise űrhajó kalandjait. Nem túlzás ha azt mondom hogy a Star Trek legalább olyan mértékben határozta meg a popkultúrát, mint vetélytársa a Star Wars, és bár nagyon gyakran összehasonlítják a két franchise-t, tény hogy felesleges arról vitázni hogy melyik a jobb, hisz mindkettő sci-fi, de a maga módján mindkettő más stílust, témákat és megközelítést képvisel. A Star Trekben gyakran kapnak szárnyra filozofikus témák, az Isten, vallás,v agy éppen a politika, mikor a sorozatot adták még nagyban tombolt a hidegháború, így az írók előszeretettel figurázták ki az ellenséges szovjet hatalmat, csak épp oroszok helyett rosszarcú, rusnya űrlényeket láthattunk. Ennek ellenére a Trek világa rendkívül optimista képet adott a jövőről. Nincs háború, vagy ellenséges politikai hatalmak, nincs szegénység, minden tökéletes, mindenki boldog. Ellenben az űrben már annál inkább, a három évad során megismerkedtünk a USS Enterprise nevű hajó legénységével, akiknek az volt a feladatuk, hogy ismeretlen helyeket és fajokat kutassanak fel az univerzumban. Érdekes a megközelítés, hiszen a legénység között van kínai, fekete, sőt még orosz is. Persze a Treknek valószínűleg nem lett volna ekkora kultusza, ha csak ezt a három évad készül. Több szériát is csináltak a Trek névvel, számszerint négyet az eredetin kívül (Az új nemzedék, Deep Space Nine, Voyager, Enterprise), na meg 11 mozifilmet, így egész szép termés lett a rajongók számára, van miből válogatni az tény.
Bár a későbbi sorozatok is sikeresek voltak, legtöbben mégis az eredeti gárdát kedvelik, élükön James T. Kirk kapitánnyal, aki a mozgókép egyik legemlékezetesebb karaktere. Az első mozifilmben is őket láthatjuk, a sztori a harmadik évad vége után játszódik természetesen. Egy titokzatos felhő közeledik a Föld felé, ismeretlen céllal. Kirk kapitány visszakapja az Enterprise irányítását, feladata felderíteni az ismeretlen jelenséget és ha szükség van rá, akkor minden eszközzel fékezze meg azt. Érdekes hogy a Trek mozifilmek közül ez hozta a legtöbb pénzt (leszámítva persze a legutóbbit, ami az egész ST világ újragondolása volt), ez valószínűleg azért lehetett, mert a rajongók már ki voltak éhezve egy új produkcióra (nem csoda, 10 év telt el a széria befejezése óta és új sorozatot csak a későbbi folytatások sikere miatt csináltak), amúgy az alkotók először egy újabb sorozatban gondolkodtak, aztán végülis ez a mozifilm lett belőle, rendezőnek Robert Wise-t sikerült megnyerni, aki korábban kiváló sci-fiket hozott össze, plusz ott volt a technikai tanácsadó Isaac Asimov és az alapsztorit szolgáltató Alan Dean Foster. Így talán nem is lehetett kérdéses az anyagi siker, a kritikai se annyira, való igaz elég korrekt filmet hoztak össze. Be kell vallanom, sosem voltam Trek rajongó (a Star Wars-ért milliószor jobban odavagyok), csak a sorozatból láttam pár részt, azokat is csak azért mert nem adtak jobbat. Egyszerűen a sci-fi, meg úgy alapból a filmek világa vett rá, hogy megnézzem, és bizony nem csalódtam. Mint mondtam a sztori elején Kirk visszakapja szeretett hajóját, és nekiindulnak egy újabb kalandnak. Azért néha érezhető hogy visszaköszön a 2001: Űrodüsszeia, látszik hogy az alkotók elsősorban ezekre a sci-fikre alapoztak, a film az akkori divatot lovagolja meg, viszont megőrzi a sorozat régi hagyományait is. Kirk, Spock, vagy McCoy doki maximum csak abban változtak, hogy ráncosabbak lettek, színészi teljesítményük mit sem változott, bár néha feleslegesen túljátsszák a szerepüket, főleg William Shatner, aki még mindig képes villámgyorsasággal beszélni vagy reagálni, a mimikáján is van még mit csiszolni, de azért nagyjából rendben van ő is, csak mintha 12 év után elfelejtette volna hogyan kell életre kelteni a karaktert. Shatner amúgy sem egy nagy színész, de akármennyire is túljátssza a szerepét néha, látszik hogy élvezettel játszik, és valósággal fürdik a szerepben.
Nem kell félteni a többi elemet sem, bár a film igyekszik megfelelni a hetvenes évek trendjeinek, de mint mondtam megőrzi a széria hagyományait. A cselekmény szinte teljes egészében az Enterprise-on zajlik, akciójelenetet egyáltalán nem látunk, ezért is lehet érezni hogy néhol vontatott, a jelentek feleslegesen túlnyújtottak, kevesebb jobb lett volna. Ezen negatívumok ellenére mégis azt kell mondjam hogy az első mozifilm hozza a sorozat feelingjét, és ez részben elég is, az ST amúgy sem a látványos akcióról szólt, inkább a lassú folyású, filozofikus elgondolkodtató történetekről. Nem mondom, tényleg elgondolkodtató a sztori elsőre elég bugyutának hangzik, és kissé szokatlan lehet hogy az ellenfél nem ember, hanem egy mesterséges intelligencia, amelyet valójában maga az ember alkotott, meg, és amely maga megszállottan keresi teremtőjét, kérdéseket tesz fel, de a válaszra sem készült fel, Spock szavaival élve „olyan mint egy gyerek”. Ha belegondolunk a sztori erős lábakon áll és még érdekes is, van min gondolkodni, de ez egy sci-fitől minimum elvárható, mégpedig az ST vérbeli sci-fi, amely alig-alig marad le a vetélytársaitól, szerencsére látványban sem, bár azért mégis több mint 30 éve készült a film, de a némiképp elavult effektek is fokozzák a hangulatot. Ez az ami leginkább a helyén van a moziban, hiába vontatott néha, a feeling és a stílus az, ami mégis arra ösztönzi a nézőt hogy ne aludjon be és érdekfeszítően bámulja tovább a képernyőt. Ehhez hozzájárul még Jerry Goldsmith fantasztikus zenéje, amely csípőből felülmúlja a sorozat akármelyik témáját.
A film komolyan akarja venni magát, és szerencsére ez sikerül is, van ami ellensúlyozza az eltúlzott alakításokat és a hosszúra nyújtott jeleneteket. Hozza a sorozat hangulatát és bár nem lettem fanatikus rajongó, nem fogok bilikék ruhában, hegyes műfüllel szaladgálni, de mégis tetszett, mert a kor és az atmoszféra bőven elviszi a filmet a hátán, és mindezt úgy hogy a történet is érdekes, kérem szépen ez remek bevezető volt a későbbi Trek-filmeknek. Viszlát szén alapú egységek!
